Egy jó vacsora mindig a jó alapanyagokkal kezdődik, a jó alapanyag csúcsa pedig szerintem az a fajta bioélelmiszer, amiről egészen pontosan tudod, hogy honnan származik, esetleg éppen egy barátod nevelgette és gondozgatta, amíg eljutott hozzád – legyen szó akár zöldségről, gyümölcsről, húsról, tejtermékről. Márpedig Mátrai Viktor a barátunk, és személyesen hozott nekünk vacsorának valót, Somogyfajszról, a saját biotanyájukról.

A köveskáli Káli Art Inn télen is tele van élettel. Az egyik épületet épp felújítják, a konyhában pedig nagy a sürgés-forgás: Kollát Marcell, a szálloda séfje éppen első közös vacsorájára készül Klaus Deutschmannal (ő korábban a Chateau Visz és a Sparhelt séfje volt többek között). Marcell még csak 21 éves, de a tehetsége mellé jó adag kitartás és ambíció társul. „Az előző étteremből azért jöttem el, mert nem akartam a nevemet adni rossz minőségű alapanyagokból készült ételekhez. A Káli Art Innbe éppen 5 év tapasztalattal kerestek séfet. Nekem nem volt annyi, de a próbafőzéseken beváltam” – mondja. A lelkesedése azóta is tart. Azt meséli, mindig is szakács akart lenni, az összes kiskori képén főz valamit. „Be akarom bizonyítani, hogy én nem egy átlagos séf vagyok. A legjobb akarok lenni és a Káli Art Innt a környék legjobb éttermévé akarom tenni. Az első cél most a mestervizsga, a távolabbi a Michelin-csillag” – mosolyog.

Orkán erejű szél fúj, néha megnyikorgatja a lakókocsit, közben meg úgy perzsel a nap, hogy simán le lehetne égni. Pasito Blancon vagyunk, Gran Canaria déli részén, Pierto Ricótól nem messze, egy olyan lakóparkban, ahol összeácsolt fa- és bádogházak és lakóautók nőnek össze hosszú sorokban. 25 fok van. A strandoláshoz kivárjuk, hogy a szél lecsendesedjen, addig is az ilyen vasárnap délutánok pont arra valók, hogy főzzünk egyet a lakókocsi előtti terasz nyári konyhájában. Itt csak télen esik az eső, néha, a fedett terasz és a kert maga a nappali, könyvekkel, polcokkal, kanapéval és párnákkal. Soha nem kell semmit bevinni, csodálatos. És vannak, akik egész évben így élnek!

A mangószezonnak épp vége, de van friss avokádó, banán, édesburgonya, cukkini, mindenféle hagyma, karfiol, petrezselyem, kaliforniai paprika, répa. Itt nem olyan ínséges a tél vége, mint otthon, rengeteg a szín és a friss gyümölcs, zöldség. Egyik alkalmi lakótársam – egy magyar srác – zöldségesnél dolgozik most, onnan a sok jóság. A mélyhűtőben van koktélrák, kéne még bor meg friss édes paradicsom – gondoljuk – aztán csinálunk egy mindentbele Kanári egytálételt.

Trombitás Tamás Zweigelt rosé 2013

Enyhe rózsaszínes szín. Préselés nélkül készül, színmustból. Visszafogott illat, birs, kis eper. Ízben is jön az epresség, édes alma. Kellemes, szép, egészséges savak. Nincs benne zöldes fenolosság. Nagyon természetes, tiszta ízek. A zweigelt szép gyümölcsössége, jegyei megjelennek. Hideg, éretlenebb ízek.

Club rosé 2013

Nem túl intenzív, érettebb, teltebb, narancsosabb szín. Illatban is teltebb, komplexebb, intenzív és érett gyümölcsök. Édes barack és érett cseresznye. Van egy vonala, lecsengése, szépen vezeti a kortyot, kitölti a szájat. Tömörebb, teltebb, érettebb illat és ízanyag. Jó, hosszú lecsengés. Kicsit az alkohol érezhető a végén. Meleg ízek. Kis ásványosság.

Trigon 2011 

Kékfrankos alap, kevés cabrnet sauvignon és zweigelt. Friss, éretlen szeder, telt, sűrű illat. Intenzív fűszeresség, nyersebb, még van ideje érni. Sűrű szerkezet, tömör, savanyúmeggy, nincs nagy test, kicsit erősebb tannin. 11%

Trombitás Tamás és Tóth Attila a MI A KŐ-ben a Trigonból löttyintettek nekünk a marhapofa alá.

Trombitás Tamás egy vörös cuvée-jére a legbüszkébb, a Trigonra. A Trigon élete egyik legfontosabb kiállításának címe volt 1991-ben. Lényegében ez volt a beugró az 1993-as Velencei Biennáléra. "Nagyon jó érzés, hogy ma is, amikor ránézek a borra, eszembe jut, hogy milyen szép volt, milyen jó volt ott lenni." Sajnos Tamás korabeli munkáiból ma alig látni valamit az interneten, legfeljebb a palack címkéje utal az irányzatra.

Trombitás Tamás szobrászból lett borász, aztán étteremtulajdonos. Munkái miatt többet élt külföldön, mint itthon, de harminc éve a Káli-medencét, Köveskált tartja otthonának. Apjával építette újjá a házat, amelyben él, a borászatot, borászkodást azután kezdte el, hogy a faluból kihaltak az öregek, akik a neki tetsző borokat készítették. "Amikor ők elköltöztek a túlvilágra, űr keletkezett."

Legelső borát, egy rozét mégsem magának csinálta, hanem a feleségének. Az étterem is inkább Katalinnak szól, aki mostanában, 30 évvel később követi férjét és leköltözik vidékre. Meg a barátoknak, vendégeknek is szól, persze. Tamás az évek óta üresen álló kocsma épületét vette bérbe, és minden nap nyitva tart, mert "egy étteremnek csak így van értelme". Szerinte az emberek ma úgyis inkább vendéglőbe mennek, mint kiállításra.

A Pálffy Pincénél belga és magyar óriásnyulakat tartanak, kedves, szőrös állat mindegyik. Sok embert pont ez akadályoz meg abban, hogy nyúlhús kerüljön az asztalára, hiába aranyosak a malackák vagy a bocik is.

Pedig élettani hatását tekintve a nyúl húsa messze egészségesebb sok asztalunkra kerülő húsfélénél. Lássuk, miért is.

Törökugrató fehér cuvée 2013

rizlingszilváni, zöldveltelini

A bor az első világháború idején betelepített vegyes ültetvényről származik. A területről ez az utolsó évjárat. 
Illatban közepesen intenzív, alma, oreganó, gyógynövények jönnek. Jó ivású, friss, lendületes, fűszeres bor erős savakkal. Kis birset, zöldalmát is érezni. Viszonylag hosszan ott marad a szájban. Nyáron igazi frissítő lesz, és fröccsnek is kiváló. 

Pálffy Gyula ebből a borból löttyintett a nyúlsült alá, amelyet a Drunken Kitchennek készített.