Bezerics Dani vérbeli vendéglátó és vendéglátós, aki olyan higgadt hangon és józanul veszi a 38 fokos hirtelen robbant strandszezon akadályait, mint Mr. Wolf a Ponyvaregényben. Problémamegoldás félkézzel, szemrebbenés nélkül. És közben sül a hamburgerhús.

„50 perc a Kishableány Balatonboglárról a Fröccsterasz érintésével” – mondja Bezerics Dani a volánnál, miközben rutinból veszi a kanyarokat Keszthelyről a déli part felé. Megy a multitasking, a telefon kihangosítója is dolgozik, meg Dani is a volánnál: problémamegold. Elfogyott a citrom, alá kell írni a szerződést, aztán jön a hír, hogy a Bezerics-lánc zászlóshajójának számító, nemrég Index címlapos badacsonyi Kishableányban teljesen elment az áram. „Adódott egy kis probléma” – ecseteli a kolléga a telefonban, Dani pedig higgadt, de erélyes hangon utasít, hív szerelőt, étteremvezetőt nyugtat. 

„A hirtelen jött hírnév jól és rosszul is elsülhet” – utal Dani a nagy érdeklődésre és – az egyrészt ebből is adódó – kezdeti problémákra. Úgy tűnik, második nekifutásra összeáll a csapat is, a koncepció pedig erős, ez viszi el az üzletet. A beach food témakört szó szerint zabálják az emberek. A Kishableány hamburgerrel, pizzával, bagellel operál a badacsonyi hegyoldalban, de a Bezerics-lánc többi tagjánál is alapvetően ez a stratégia.

Hogy mik ezek?

A balatonboglári Paletta Bisztró, a keszthelyi Fröccsterasz és a télen ezt leváltó Télikert, valamint a badacsonyi Kishableány, amit Dani a Laposa testvérpárral csinál (50-50%-ban tulajdonolják a projektet, az épület Laposáéké). Dani azt mondja, az általa üzemeltetett helyeken az étlap is egyezik 80-90%-ban. Nem találtak fel semmi újat, de amit csinálnak, azt jól csinálják: street foodot balatoni ihletéssel, vagyis beach foodot. Amire külön büszkék, hogy mindez jó alapanyagokból, nagy odafigyeléssel készül, és szépen tálalva, jó borokkal kerül a vendégek asztalára. Merthogy a borokon is nagy hangsúly van: ezeken a helyeken a Balatoni Kör tagjainak tételeiből válogatnak, kiemelten figyelve a Laposa és persze a Bezerics borokra.

Dani családjáé a Bezerics Pince, most édesapja viszi, de persze a családi bizniszben mindenki segít. „A Spar után a saját helyeken adunk el a legtöbbet, többet, mint pl a Tescoban” – mondja büszkén, majd hozzáteszi: nincs elragadtatva a magyar borkereskedelemtől, jobban megéri saját „hálózatot” építeni. A birtok működésébe, a műhelytitkokba és a döntésekbe az apuka egyre jobban bevonja Danit és testvérét is. Ennek egyik első lenyomata a Szexi nevű habzóbor-termékcsalád, amihez a fehér és rosé borokon kívül egy vörösbor is tartozik már. A nevet Dani adta, akinek a szexi szóról egyből a Balaton jut az eszébe. Amikor pár órával később kinyitunk egy palackkal Boglárról a Badacsony felé vitorlázva, csak bólogatni tudunk a névválasztáshoz.

A Balatonnál élni jó

Dani igazi balatoni arc: imádja a vizet, szeret szórakozni, szereti a vendégeket, szeret emberekkel foglalkozni és nem tántorítják el a kihívások sem. A boglári Palettában tett látogatásunk alatt is folyamatosan pörgött, csapolt, kávét készített, váltott pár szót a vendégekkel, közben pedig nekünk is összerittyentett egy Bezerics-féle hamburgert. Egy nappal később random belestünk a Kishableányba, és kit találtunk a teraszon pár tálca étellel-itallal egyensúlyozva? Danit, aki egyelőre mikromenedzsel, de már keresi a megoldást, hogyan tudna pár feladatot kiadni a kezéből.

„A Balatonnál jó élni” – mondja. A jövőben is itt képzeli a mindennapjait, csak kicsit kevesebb rohangálással és megoldandó problémával. Helyette inkább itt szeretne többet foglalkozni a vendégekkel, vagy a konyhában dolgozni és új ételeket kikísérletezni. Ugyanis úgy döntött: egy szakácsiskolát is elkezd.

Azt pedig, hogy miért olyan jó a Balatonnál nem csak nyaralni, hanem élni is, mi is megtapasztaltuk az interjú után. A Palettában éppen ott üldögélt Dani egy jó barátja, akit mi csak Törpeként ismertünk meg. Amikor indultunk volna vissza Badacsonyba, lazán bedobta a kérdést: mi lenne, ha a hajómmal mennénk? Egy ilyen kérdésre pedig csak egy válasz létezik: INDULJUNK. Fogtuk a cuccainkat, vittük a Szexi habzókat és hajóra szálltunk. A tökéletes szélviszonyok mellett hamarabb értünk oda, mint autóval, így a Kishableányba is időben megérkezett a felmentősereg.

Paletta Burger

A hagymalekvár: 5-6 darab lilahagymát megfeleztünk és vékonyra karikáztunk. A serpenyőben egy kis vajat karamellizáltunk, és erre tettük rá a hagymát. Megsóztuk, majd kicsit hagytuk megüvegesedni, aztán ráöntöttünk kb. 1 dl fehérbort (mi a Bezerics olaszrizlinget használtuk) és 1 dl almalevet. Így hagytuk párolódni. Közben tettünk bele még 1 kanál szilvalekvárt, 1 kanál mézet, 1 késhegynyi cayenne borsot, 3 rúd fahéjat. Kicsit magára hagytuk, közben 1 narancs héját lereszeltük, majd beletettük, és kicsit később a fél narancs levét is belefacsartuk. Ha még kell lé a párolódáshoz, tehetünk bele egy kis bort vagy egy kis almalevet is. A végén egy kis chilit még rádobtunk. Ezután már csak kevergettük. Akkor van kész, mikor a levet magába szívta a hagyma és teljesen megpuhult, és az egész lekvárszerűvé állt össze. 

A hamburger: első lépésként bacont pirítottunk, amit aztán félretettünk. A húspogácsánk balatonfenyvesi Red Angus marhából készült, ami vágás után 21 napig volt érlelve. A hús rusztikusra van darálva, és aztán szuvidálják. Sütéskor már csak egy kis pörcréteget sütnek rá a rostlapon, hogy karamellizálódjon. A pörcréteg alatt így egészen krémes marad a hús. Miután az egyik oldal megpirult, megfordítottuk, és ekkor került a tetejére a cheddar sajtszelet és a hagymalekvár. A rostlapon a hús mellett a hamburgerzsemle is pirult közben egy kis vajon. Mikor megvolt a zsemle - ami egyébként szintén saját recept - az alsó részére rápakoltuk a salátalevelet, a paradicsomot és a csemegeuborkát, erre jött a hús, a tetejére pedig még a pirított bacon. A buci felső részét hamburgerszósszal megkentük, és így került a tetejére. Egy fapálcikával szúrtuk át, hogy egyben maradjon.

Mellé szintén egyedi módon elkészített sültkrumplit és házi sima és csípős ketchupot kaptunk. 

Kövess minket facebookon is!

/Dóri és Dorka