Orkán erejű szél fúj, néha megnyikorgatja a lakókocsit, közben meg úgy perzsel a nap, hogy simán le lehetne égni. Pasito Blancon vagyunk, Gran Canaria déli részén, Pierto Ricótól nem messze, egy olyan lakóparkban, ahol összeácsolt fa- és bádogházak és lakóautók nőnek össze hosszú sorokban. 25 fok van. A strandoláshoz kivárjuk, hogy a szél lecsendesedjen, addig is az ilyen vasárnap délutánok pont arra valók, hogy főzzünk egyet a lakókocsi előtti terasz nyári konyhájában. Itt csak télen esik az eső, néha, a fedett terasz és a kert maga a nappali, könyvekkel, polcokkal, kanapéval és párnákkal. Soha nem kell semmit bevinni, csodálatos. És vannak, akik egész évben így élnek!

A mangószezonnak épp vége, de van friss avokádó, banán, édesburgonya, cukkini, mindenféle hagyma, karfiol, petrezselyem, kaliforniai paprika, répa. Itt nem olyan ínséges a tél vége, mint otthon, rengeteg a szín és a friss gyümölcs, zöldség. Egyik alkalmi lakótársam – egy magyar srác – zöldségesnél dolgozik most, onnan a sok jóság. A mélyhűtőben van koktélrák, kéne még bor meg friss édes paradicsom – gondoljuk – aztán csinálunk egy mindentbele Kanári egytálételt.

A bolthelyzet vasárnap Gran Canarián olyan, mint Magyarországon március 15. után. Egy kis Spar van csak nyitva, a borral sem vacakolunk sokat. Egy 5 eurós Rioja DOC Tempranillo (Campo Viejo) tökéletes lesz, mondjuk évjárata nincsen. A Denominacion de Origen Calificada (DOC) felirat már épp elég biztonságot ad, hogy tudjuk, védett eredetű borral van dolgunk. Közepes testű, közepes savakkal és pirosbogyós gyümölcsjegyekkel – vasárnap délutánra jobb nem is lehetne.

Feldarabolunk mindent, a karfiolt megpároljuk a főni feltett krumpli felett, aztán a zöldségekből két csoportot képezünk. Ennek drámai oka van: kicsik a serpenyőink. Az egyikben olívaolajon vöröshagymát pirítunk, ezen kicsit karamellizáljuk a sárgarépát, héjában hagyott és kicsit megtört egész fokhagymagerezdek, karfiol, paradicsom és paprika kerül mellé. A másik serpenyőben szintén hagymát pirítunk, egész fokhagymagerezdeket, lilahagymát, koktélparadicsomot, paprikát, cukkinit, zöldborsót teszünk hozzá és így forgatjuk, pároljuk kicsit. Mindkettőt sózzuk, borsozzuk.

A gambast olajon megpirítjuk fokhagymával, sóval és fehérborssal. Amikor ez megvan, hozzáöntjük a második serpenyőhöz, amiben a párolt zöldségek már levet eresztettek. Ebbe kerül bele az összevágott banán és a vörösbor, pár percet forgatjuk és hagyjuk, hogy átvegyék egymás ízét. Az eredmény egy isteni rákos-banános hangsúlyú íz, a banándarabok nem főttek szét szerencsére teljesen, így a kész ételben is jó rájuk harapni. Petrezselymes krumplit eszünk mellé, amit kicsit megpirítottunk a rák alól megmaradt fokhagymás olajban.

Két tanulságot tudunk megállapítani: a Kanári-szigeteken élni jó. Valamint tegyetek mellé banánt! És most jöhet a szieszta!

/ Dóri