A babarózsaszínű sangria és a krémesen ropogós morzsás kagyló. Ez a kettő lesz a nyár slágere, legalábbis nálam tuti. Csak a varázsszót tanuljam meg kimondani.

Két borzasztóan őrült, melós-tanulós-keményen edzős hét után estem be az éppen megnyílt TioFelipébe, nem a legjobb lelki állapotban. Olyan pillanat volt, ami időnként valószínűleg még az absztinensekre is rátör: ADJATOK INNI! Azért nálam ez általában egy pohár jól behűtött minőségi pezsgőt vagy fehérbort jelent, koktélokat, édes dolgokat gyakorlatilag soha nem iszom. Ott és akkor viszont rávettem magam a csodásan rózsaszínű, eperrel, citrusokkal, banánnal, és ki tudja még milyen gyümölcsökkel megpakolt sangriára. Pontosan erre volt szükségem: a gyümölcsökön kívül azért volt csodás, mert egyáltalán nem volt túl édes, éppen csak annyira, amennyire a prosecco alap (gyümölcsös, édeskés olasz pezsgő) azzá tette.

Persze valami ételt is kóstoltam mellé 

A TioFelipe spanyol pezsgőkkel (cava) és borokkal dolgozik, illetve a már említett olasz prosecco kapható náluk. Ezzel összhangban az étlapon is főleg spanyol és olasz fogások, alapanyagok vannak. Mivel a sokkon a sangria átsegített, valami komolyabbat is akartam kóstolni. Mondjuk a cavat. 

A caváról (ejtsd: kává) azt kell tudni, hogy a hagyományos és hosszadalmas champagne-i eljárással készül, elsősorban Katalónia Penedés nevű vidékén, helyi szőlőfajtákból, mint a macabeo, xarel-lo, parellada. Tehát a francia pezsgőhöz hasonlóan ez is eredetvédett, és esetenként nagyon magas minőségű, komplex ízeket is mutatni képes ital. Az egyszerű gyümölcsöstől (szőlőfajtától függően citrusos, almás, dinnyés) a kenyérhéjas, élesztős jegyekig teljesedhet ki. 

A Tio Felipében egy egyszerűbb, de jó ivású darabot találunk, a Boccoris Brut Nature Cavát. A Brut Nature a pezsgők a legszárazabbja, a palackozás előtt már nem állítják be plusz cukorral az ízeit, mint minden más pezsgőkategóriának. Vagyis nyerspezsgő. Ebben a tételben főleg a xarel-lo dominál benne, és szintén Penedésből érkezett. Illata fehér szirmú virágokra és fehér húsú gyümölcsökre emlékeztet, az íze citrusos-almás, intenzív buborékokkal. Tökéletes aperitívként, vagy például kagylókhoz.

Ha ki tudod mondani ezt a szót, csoda történik

A TioFelipében a viszonylag hosszú étlap tele van olyan csodálatosan dallamos (és számomra kiejthetetlen) nevekkel, mint a mousse de pimientos y anchoas de la salsa (paprikahab, szardínia szósz), a croquetas de jamon con mojo verde (sonkakrokett, mojo verde zöld fokhagymaszósz), vagy a scialatielli al nero di seppia alle vongole (tintahalas tészta, kagyló). Szerencsére mellettük a magyar fordítások is szerepelnek.

Mejillonesgratinados. Gratinírozott kagyló. Némi bizonytalanság után erre böktem rá, bár a magyar fordítás is Google-keresésre adott okot. Azt ilyen módon gyorsan megtudtam, hogy a gratinírozás csőben sütést jelent, a csőben sütés pedig nagyon sok esetben egyszerűen sütőben sütést. Általában van a dologban valamilyen (tejszínes) szósz és sajt is. Szóval kiejteni nem tudtam, de ráböktem az étlapon, aztán az új kedvenc kajámat hozták ki rövid időn belül. 

Ez a fogás tökéletesen egyesít magában mindent, amit szeretek: alapvetően egy könnyű tengeri étel, friss kagyló, ropogós morzsával a tetején, ami kellemesen zöldfűszeres. Gyorsan elkészül, és még a habzó italokhoz, illetve száraz fehérborokhoz is passzol. 

Az olasz-angolt beszélő séf, a több Michelin-csillagos étterem korábbi sous chefjeként jegyzett Fabrizio Caldarazzot leírta nekem a receptet. Ha szerzek friss kagylót, tuti kipróbálom, és hogy Drunken Kitchen kompatibilis legyen, száraz fehérborral turbózom fel. Tegyétek ezt ti is, de előbb irány a TioFelipe tesztelni!

Recept

Mejillonesgratinados

Kagyló, zsemlemorzsa, olvasztott vaj, friss citromlé, nagyon apróra vágott petrezselyem, metélőhagyma és csilipaprika, só, bors, olívaolaj, és amit csak én löttyintenék fele: kevés száraz, magas savtartalmú fehérbor.

A kagylókat főzni kell, amíg ki nem nyílnak. Addig össze lehet állítani a morzsás-fűszeres keveréket. Itt a citrom helyett simán lehet használni egy magas savtartalmú, citrusos ízvilágú, száraz fehérbort, vagy egy ilyen típusú cavát. Ha már eléggé kihűltek a kagylók ahhoz, hogy meg tudjuk fogni őket, szedjük ketté, és fektessük őket egy tepsiben egymás mellé héjukkal lefelé. Mehet rájuk a morzsa, szépen elterítve, majd irány a 190 C fokra előmelegített sütő 5 percre. Ennyi. A végén lehet még rá citromot facsarni, a felhasznált bort tölteni, aztán élvezni a cavával kiteljesedő mediterrán gasztrocsodát. 

/Stella

Fotók: TioFelipe