Kodela Mia decemberben, a blog indulása környékén elképesztő boros sütivel állított be egy évzáró baráti borkóstolóra. Már akkor tudtuk, hogy szerepelni fog az oldalon. Vártuk az apropóját, egy jó indokot. Aztán borszakértő barátnőnk olyan, saját ötlet alapján készült hárslevelűs répakrémet hozott az első Drunken Kitchen piknikre, hogy az egész pár perc alatt elfogyott, és volt olyan vendég, aki a lediktált recept alapján még aznap délután elkészítette, csak hogy repetázhasson belőle. Ennél jobb indok nem kellett, megkértük Timit: főzzön nekünk.
Hadd mutassam be Kodela Tímeát, a barátom - így akartam kezdeni, aztán rájöttem, hogy ahhoz képest, mennyi estét töltünk együtt, milyen keveset tudok róla. Timit lehetetlen gyorsan kiismerni, keveset beszél magáról. Az első egy, kettő... tíz, húsz, ötven alkalommal leginkább az derült ki, hogy istenien főz, süt, és a borokon kívül a sörökhöz is egyre jobban ért. Persze olvastuk Mia néven írt szakcikkeit a boros honlapokon, de én például később tudtam meg, hogy alapvetően jogi egyetemet végzett és közjegyzőként dolgozott. A piknik után végre volt egy jó indokom, hogy szóra bírjam.
"A nagypapámnak volt egy kis szőlőterülete Zalában, ahol sok időt töltöttünk: segítettünk szüretelni, darálni, préselni. A bor valahogy mindig ott volt körülöttem csak akkor még, gyerekként nem érdekelt. Ha a nagypapám még élne, akkor most valószínűleg hozamkorlátozással és kevesebb permetezéssel nyaggatnám, és együtt határoznánk meg a szüret időpontját. Szőlőterület nélkül a borászkodás csak távoli terv, vagy lehet hogy az se, csak nosztalgia.
Amúgy mindig szerettem a bort és érdekelt is. Ha elmentünk valahova barátokkal, általában engem kérdeztek, hogy mit igyunk. Ezért jutott eszembe, hogy nem ártana tanulni is róla. 2013 nyarán kaptam meg a felsőfokú borszakértői oklevelemet. Akkor már tudtam, hogy ezzel fogok foglalkozni és nem a joggal.
Nincs kedvenc borom vagy borvidékem, most még annyi minden érdekel, hogy mindig a legújabb felfedezés miatt vagyok a leglelkesebb. Sok tervem van, sok helyre szeretnék eljutni, annyi pincészethez, amennyihez csak lehet. Különösen a kevésbé ismertek, mint Grúzia, Macedónia, Görögország, Montenegro izgatnak.
A bor az én fejemben a gasztronómia szerves része, szeretek is alkalmanként főzni és sütni, de nem napi szinten. Van egy csomó gyönyörű szakácskönyvem, azokat használom inspirációnak, persze legjobb ha nincs is recept és kitalálhatok valami újat. Ilyenkor jut szerep a bornak is: ha nem az ételbe, akkor mellé iszom. A francia és az olasz konyha a kedvencem, szerintem ők használják a legjobb alapanyagokat.
A boron kívül? szeretek utazni, szeretem az építészetet, legszívesebben egész nap olvasnék, ha tehetném, és egészen biztosan sorozatfüggő vagyok."
Recept
Hárslevelűs répakrém
Hozzávalók egy lábasnyi krémhez: 1 kg sárgarépa, 3 fokhagyma, 2 doboz krémsajt, néhány deci félszáraz vagy félédes bor (mi Homoky Dorka 2012-es hárslevelűjét használtuk), friss kakukkfű, só, bors, esetleg chili. Egy répareszelő gép sem árt.
A répákat megpucoljuk, kis lyukú reszelővel lereszeljük. A fokhagymát kis olajon megpirítjuk, ráhalmozzuk a répát, és párolni kezdjük. Néha megkevergetjük, ha száraznak tűnik, a borral locsolgatjuk. Amikor már összeesett, jöhet rá a só és a bors. Aki édesebb krémet szeretne, cukorral karamellizálhatja a répát, aki pedig fűszeresebbet, az chilivel vagy még több zöldfűszerrel kísérletezhet. Addig főzzük a répát, amíg pépes állagú nem lesz.
Ha kicsit kihűlt, elkeverjük a krémsajttal és a friss zöldfűszerrel. Kenyérrel, pogácsával, salátával ehetjük. És a hárslevelűvel.
/Stella
Fotók: Máté Csaba
