Gasztronómiánk sója az alkohol

Kik vagyunk?

2015. június 23. - Drunken Kitchen

Dorka

kesz_dorka.jpg

Nekem az alkohol a bor, és ha alkohollal főzöm, akkor borral főzöm. Ez nálam családi hagyomány, borász felmenők között ebben nőttem fel. Gyerekként az esszencia volt a gyógyszer, és a családi legenda szerint volt, hogy egy kis aszúval altattak el. A bor mindig ott volt körülöttem.
De mindez engem nem érdekelt, és elmentem filmelméletet meg filozófiát tanulni. Két év telt el az egyetemből, amikor a bor újra bevonzott. Elkezdtem tudatosan kóstolni és tanulni, bejártam sok borvidéket, megismertem sok borászt, amíg újra haza nem mentem. 2012 óta szőlőt művelek és bort készítek Tállyán, Tokaj-Hegyalján. A szüleim mellett és támogatásukkal, de saját elképzelések mentén, önállóan.
A bölcsész szakot elvégeztem, a szőlész-borászt elkezdtem. A Drunken Kitchennel pedig még jobban elmerülök a gasztronómiában, és talán más alkoholokra is nyitok lassan.

 

 

 Dóri

 

kesz_dora.jpgA bor és a gasztronómia felé valamiféle gravitációs erő húzott, és nem csak azért, mert enni és inni mindig is szerettem. Enni soha nem sokat, inkább szépet és érdekeset, így korán elkezdtem keresgélni az olyan minőségi gasztronómiával foglalkozó éttermeket, ahol végre büszkén ülhetek az üres tányér felett - a nagy adagos magyaros helyeken teljesítménykényszerem van. A bor az írással jött először: a WeLoveBalatonnál kezdtem el borászokkal interjúkat készíteni és megfogtak az élettörténetek, a bor mögött rejlő sztorik. Aztán a DiVino, a Junibor, a Homola Pince PR-osaként még inkább "terepre" keveredtem. Most járom a magyar borvidékek összes csücskét és pincéjét, közben pedig főzök, beszélgetek, próbálok, kóstolok. 

 

 Stella

 

Cikkeket írni 16 kesz_en.jpgévesen kezdtem, a rajzolást és a fotózást akkor hagytam abba. A bor is akkor jött: a kivis Boleroporral feltolt Csaplárosné illett a zöld hajamhoz. Az azóta eltelt majdnem tízenévben sokat tanultam mindegyik terepen. 
A gasztróval is valahogy így volt. Azzal a tinédzserzöld hajjal untam meg a rántott hús - húsleves - parizeres zsömle egyáltalán nem misztikus háromszögét. Ma, ha nem is ínyencnek, de lassan finnyásnak vallom magam.
Dolgoztam a Mandinernek, az Indexnek, dolgoztam a Hír24 (ma 7/24) híradójának, ma több online és print bormagazin főszerkesztője vagyok. Az írás és a videózás már örökre megmarad. Az egészséges, jó ételek szeretete is. A boron kívül pedig már a pezsgőkre, portóikra és sherrykre is egyre kíváncsibb vagyok.

 

 

Móni

 

kesz_moni.jpgAzon túl, hogy szeretem a finom ételeket, mindig borzasztóan érdekelt, hogy mi az, ami a tányéromra kerül. Vagyis inkább: miből van. Milyen alapanyagból, milyen tápanyagokat tartalmaz, milyen az élettani hatása. Olyannyira érdekelt, hogy végül elvégeztem a dietetika szakot a Semmelweis Egyetemen.
Most már tudom a fontos, tényszerű dolgokat, ismerem az összetevőket, a tulajdonságaikat, tudok elemezni egy fogást, de azt is tudom, hogy ez nem elég ahhoz, hogy egy étel igazán finom legyen. Kell valami plusz: a trükkök, az egyéniség, a főzés szeretete. Ilyen kvintesszencia az alkohol is.
Nem volt közöm a borhoz, és más alkoholokhoz sem, amíg nem társultam be egy borbárba. Ekkor ismertem és szerettem meg kóstolni a borokat, brandyket, pálinkákat. És azóta is kóstolok.

 

 

 

Ha kérdésed van vagy csak szeretnél velünk kapcsolatba lépni, dobj egy üzit a Facebook-oldalunkon!

A bejegyzés trackback címe:

https://drunkenkitchen.blog.hu/api/trackback/id/tr687043973
Nincsenek hozzászólások.