Trombitás Tamás egy vörös cuvée-jére a legbüszkébb, a Trigonra. A Trigon élete egyik legfontosabb kiállításának címe volt 1991-ben. Lényegében ez volt a beugró az 1993-as Velencei Biennáléra. "Nagyon jó érzés, hogy ma is, amikor ránézek a borra, eszembe jut, hogy milyen szép volt, milyen jó volt ott lenni." Sajnos Tamás korabeli munkáiból ma alig látni valamit az interneten, legfeljebb a palack címkéje utal az irányzatra.

Trombitás Tamás szobrászból lett borász, aztán étteremtulajdonos. Munkái miatt többet élt külföldön, mint itthon, de harminc éve a Káli-medencét, Köveskált tartja otthonának. Cikkünk első részét ITT találod.

Maga a trigon szó egyébként háromszöget jelent, és a cuvée-t már csak azért is így hívják, mert három borból áll. A művész nyilván nem főzőbornak szánta, de hamar be kellett látnia, hogy a cabernet sauvignonja túl karakteres, nem simulna bele az ételbe, kiabálna ott. Ettől függetlenül próbálkozott, bevitte a konyhába, rá is ragadt a "konyhabor" név, de a szakácsok inkább megisszák, minthogy a fazékba öntsék. "Minden szentnek maga felé hajlik a keze" - így mondta Tóth Attila főséf, és úgy somolygott, ahogy mindig.

Minden más kiderül a videónkból:

Recept

Vörösboros marhapofa gombával és szalvétagombóccal

A szalvétagombóc úgy készül, mint a zsemlegombóc. Hagyományosan konyhakendőbe csavarva csinálták, innen ered a neve. Egy adaghoz mondjuk egy kiló kenyeret vágunk össze, ropogósra sütjük. Fél fej apróra vágott, lepirított hagymát, 2 tojást, 2 evőkanál lisztet, minimális vizet, sót, borsot és petrezselymet keverünk hozzá. 150 fokos sütőben kb. 45 perc alatt megsül.
A marhapofa egy hagyományos pörkölt, a Mi a kőben pont úgy készítik, ahogy a legjobb nagymamáknál, csak paprika nélkül, friss rozmaringgal és kakukkfűvel. És persze a Trigonból is löttyintettek bele. Mindezek mellé vajon, sóval és borssal, petrezselyemmel fűszerezett erdei gomba mixet kaptunk. Az egyhangú barnaságot színes savanyú paprikákkal törtük meg.

A fotókat köszönjük Rácskay Zoltánnak.