Forog és kattog a malomkerék mellettünk, az udvaron pattog a tűz, a füstölőben készül épp a füstölt só, a verandáról pedig beleshetünk a konyhába, megnézni mi pirul a tűzhelyen – mindez együtt jelenti az Almalomb-gasztroélményt.

A Pécstől 17 km-re lévő Hosszúhetényben valósította meg álmát és élesztette fel ezzel a családi örökséget Ásványi Rita. A nagypapától örökölt malom kereke újra forog, a körülötte lévő ház és tér pedig teljesen új funkciót kapott. A gyönyörűen felújított épület tavaly májusban mint étterem nyitott meg. Ha a lisztőrléshez nem is tértek vissza, a saját termékek készítésével a felmenők mestersége előtt tisztelegnek. Az udvarra é pített kemencében sót, fokhagymát, paprikát füstölnek, és más érdekes alapanyagokkal, gyümölcsökkel is kísérleteznek. Müzlikeveréket készítenek és természetesen saját kenyerük is van, mely egy észt típusú, Észtországból hozott kovásszal készülő fekete kenyér egyszerre savanykás és édeskés ízzel. Mi imádtuk. Ez a kenyér köti össze a múltat, az egykori molnár családot és a jelent, vagyis a mostani tulajdonoscsaládot, akik egyébként jelenleg Tallinnban élnek.

Épp ezért az étterem mindennapjait a család jó barátja, Csaplár Judit vezeti. A kedves fogadtatás és a hely varázslatos hangulata mellett egy gyors ebéd elképzelhetetlen. Ez az a hely, ahol sokáig maradunk. Bent van a faluban, mégis az az érzésünk, hogy egy mező közepén vagyunk, ahol mellettünk folyik a patak, egy picivel messzebb pedig már az erdőben találjuk magunkat. A ház szobáiban letisztult, minden részletében minőségi anyagok és bútorok vesznek minket körül. Ezt a hangulatot viszik tovább az étlapon is. A nem hosszú, gyakran változó étlap felépítése: 1 előétel, 2 leves, 4 főfogás, 2 desszert, 1 sajt és 4 árkategória (1100, 2200, 3300, 4400). A forgó malomkerék mellett pedig egy pillanatra visszatérhetünk a molnárcsalád életébe és munkájába. Ahogy azt mi is tettük képzeletben, miközben Judit a malom történetét mesélte.

A lenti videóban kicsit mindenki a részese lehet ennek:

A tökéletes étlapért Illés Roland séf felel, aki nekünk barna sörös szürkemarha ragut készített parmezános puliszkával. A szürkemarha mellé a legjobbnak pedig a Szent András Sörfőzde Black Rose nevű barna söre bizonyult. Bizony, sokat kísérleteztek!

Roland először a hagymát kezdte el párolni, ami mellé később fokhagyma, kakukkfű, rozmaring, só, bors, dijoni mustár került, majd a sör egyik fele, kis főzés után pedig a másik fele is. Ezt hagyta összefőni, miközben a szürkemarha szeletet egy forró serpenyőben átsütötte. A széle átpirult, a belseje rózsaszín maradt. A barna sörös mártásból a fűszereket kiszedte, majd turmixgépben krémesítette. A mártást és a húst egy ideig még együtt főzte. Közben a kukoricapuliszka is elkészült, amit tejszínnel összekevert, majd a reszelt parmezán került bele. Tálaláskor a puliszka tetejére jött a marhaszelet, rá a szósz, és mindezt kis gránátalmával és petrezselyemmel szórta meg. A sör, a szürkemarha és a parmezán összjátéka hihetetlenül működött az ételben.

Még több kép a galériában:

A képeket Máté Csaba készítette.

 /Dorka