Liszkay Mihály született kozmopolita, showman, és üzletember. A világ minden tájáról tud izgalmas sztorikat mesélni, profin zongorázik, főz, bort kóstoltat, azt mondja, ha kell, még söpör is. És a Liszkay Borkúria házigazdája, ha akarja, ha nem, 74 évesen is mindig, fáradhatatlanul az események középpontjában áll.

Liszkay Úr, Misi bácsi Budán, a Lövőház utcában született, de a nyarakat mindig az Alföldön töltötte. Hajnalban járt ki a kaszálókkal, légpuskával lőtte a fácánokat és pontyot fogott a Tiszából. 16 évesen viszont már Jugoszlávia egy menekülttáborában várta, hogy egy évvel később Hollandiába jusson.

"Sokáig nem szerettem a hollandokat, időbe telt, mire rájöttem, hogy nagyszerű nép és életre szóló barátok; büszke vagyok rá, hogy Holland állampolgar is vagyok." Érettségi után ügyvéd akart lenni, de azt tanácsolták neki, foglalkozzon inkább emberekkel, az jobban illene hozzá. Így került ösztöndíjjal a maastrichti Hotel Management Főiskolára, az egyik legdrágább holland internátusba. "Megvan bennem a romantikus magyar, de a hollandoktól megtanultam két lábbal a földön járni."

Zongorázni a lányok miatt kezdett. Hallás alapján tanulta meg a slágereket, és annyira jól ment neki, hogy '58-ban már pénzért játszott bárokban. Első éttermében, amit 24 évesen még Maastrichtban nyitott, például síneken futott a Steinway versenyzongora, közvetlenül a bárpult mellett. Így amikor egy csinos nő érkezett, Liszkay Úr csak megnyomott egy gombot, és máris a zongorával együtt a hölgy közvetlen közelébe került.

Élt Franciaországban, Finn- és Németországban, játszott Londonban és a Rotterdam-New York közötti hajójáraton. Holland feleségével és két gyermekével három éttermet hagyott hátra Maastrichtban, hogy Brit Kolumbiában, Vancouverben telepedjen le. Azt mondja, ma is Kanadába vágyik vissza leginkább.

A Block Brothers, majd a Reichman Brothers 35 ezer hektáros luxus nyaralóját vezette a Sziklás hegységben éveken át. Később a kanadai Earls étteremlánchoz csatlakozott, hogy a nemzetközi terjeszkedésben segítse őket. Misi bácsiból pedig előbújt a honvágy és a magyaros romantika.

A cikk második részét itt találod.

Recept

Rozé kacsamell szilvalekváros, boros káposztával

Hozzávalók: Liszkay Giulia vörösbor, lilakáposzta, kacsamell, szilvalekvár, ételecet, fokhagyma, narancshéj, szegfűszeg, köménymag, só, frissen tört bors.

A kacsamellen a bőrt beirdaljuk, sózzuk és borsozzuk. Liszkay Mihály a vasedényekre esküszik, kizárólag ilyennel főz. Ezért a lehető legjobban felhevített edénybe került egy kanál disznózsír, erre került a kacsamell. A vastagabb szelet hús mindkét oldalát átsüti, amikor már majdnem kész, egy nehezékekkel telepakolt vasedénnyel kb. két percig leszorítja, hogy a húsból kifolyjon a zsírja. Tálaláskor a húst a szaftjával meglocsolja.

A csíkokra vágott lilakáposztát szintén egy wokban, disznózsír és olívaolaj keverékén futtatta meg. Előbb a fokhagyma, a narancshéj és a szegfűszeg, kicsit később a bor és az ecet került bele. Ezután a só, majd a lazára főzött szilvalekvár, amely egyáltalán nem édes, és a gyümölcsök is nagyobb darabokban állnak benne. Ahogy a káposztát, Liszkay a lekvár is csak addig főzi, amíg nagyon muszáj. A köret így még ropogósan és frissen került a tányérunkra. Liszkay Mihály szerint ez a káposzta akkor a legjobb, ha 5-6 napot áll a hűtőben, és csak ezután kerül az asztalra.

/Stella

Fotók: Máté Csaba