Köveskálon télen és nyáron is szeretünk lenni, de legjobban akkor, amikor Kálibuli van. Ez most már biztos, mert mind a kettőn ott voltunk, és alig várjuk a harmadikat. 

A Miakő, a Káli Art Inn és a Kővirág éttermek idén is 3-3 fogással álltak elő, és nyűgöztek le minket a Kálibuli alkalmából. Az Északipart magazin és a Sziget közös, egynapos fesztiváljának lényege, hogy aki még nem tesztelte a köveskáli gasztrohelyeket, gourmet- és borkóstoló jegyekért, mértéktartó adagokkal mindent végigkóstolhat. Közben délután különböző előadások, beszélgetések, este Mindszentkállán koncertek várják.

Aki mindenre kíváncsi volt, annak húszezer forintot kellett fizetnie. Ezért az összesen kilenc fogáson kívül kb. 25-ször fél deci bort és tényleg színvonalas előadásokat kapott. A Drunken Kitchen crew eleve kisebb bringatúra után érkezett meg Köveskálra, úgyhogy nem okozott gondot végigenni és inni a sorokat, illetve alaposan felmérni, hogy milyen különbséget is jelent az esemény 1.0 és 2.0 verziója.

A legjobb kaja

A Mi A Kőben és a Káli Art Innben már szinte otthonosan mozgunk, de mivel tavaly a Kővirágnak utaltuk ki a Kálibuli szubjektív ezvoltalegjobb-díját, idén is náluk kezdtünk. A hideg fűszerkrémleves és a karamellás tejberizs megint nyert, a zöldborsópürés rozé kacsát pedig pont úgy nem fogjuk soha elfelejteni, mint ahogy a tavalyi zöldséges kusz-kuszt. Imádtuk.

Ráadásul idén nem kellett sorban állnunk a helyért, a személyzet és a hely lelke, Zakar Kata is tökéletesen ura volt a helyzetnek. Közben az éppen ott állomásozó Szent Donát Borászat sorát kóstoltuk végig, amitől megint csak oda és vissza voltunk. A legkiválóbb borok leírásáért mindenképpen kattintsatok ide >>

Megvan a Drunken Kitchen következő két forgatási helyszíne?! A személyes aktuális kedvenc éttermem és borom mindenképpen.

A legharmonikusabb sor

"Ehhez fogható káposztát csak egyszer ettem életemben, és az az anyukádé" - ezt már a MIAKŐ-ben mondtam Dorkának. Trombitás Tamás és felesége pörögtek a pultnál, itt is találtunk magunknak ülőhelyet, és az ételre sem kellett sokat várnunk. A baracklekvárral és húspástétommal tálalt minibuci nagyon extra előétel volt - a legjobb értelemben. A káposztáról azóta is álmodozunk, a Csobánci Bormanufaktúra borát választottuk hozzá. A desszertben pedig megint visszaköszönt a baracklekvár, ami így szépen keretbe helyezte a főételt. Egyszerű, de klassz menüt kaptunk ezer forint értékben - bárcsak minden hétköznapi ebédünk ilyen lehetne!

A legjobb programok

Eközben a Káli Art Innben még a házigazdákat is annyira lenyűgözték a különböző előadások, hogy a vendégek magukra maradtak. Beszélgetett Herczeg Ágnes és Mautner Zsófi, Istvándy és Laposa, de volt kultprogram is Konrád Györggyel és Szelényi Ivánnal.

Aki nem ezeken ült tátott szájjal, és egyedül is feltalálta magát, az hűvös eperlevest kapott a pultnál. A főétel itt idén is tészta volt, gondolom, már csak a vadiúj tésztanyújtó gép miatt is. A desszert, a fagylalt pedig mindenkit elbűvölt, de sajnos nem helyben készült. A csokifagyihoz egyébként isteni volt Liszkayék Merlot-ja, szerencsére éppen volt kéznél pár palack meg egy-két kóstolójegy.

A legjobb hangulat

A legjobb hangulat megint teljesen egyértelműen Pálffyék kertjében volt, ahová azután értünk, hogy fél hétre mindenhol minden étel elfogyott. Kockás terítők köré rogytunk le a szalmabálákra, néztük, aztán át is ugrottuk a tábortüzet, Riválisokat ittunk, lekéstük a mindszentkállai koncerteket, és egyáltalán nem akartunk hazabiciklizni.

Közben osztottunk-szoroztunk, lehetne-e vajon jövőre olcsóbb a belépő és a kóstolójegy: sajnos valószínűleg nem. A szervezettség és a színvonal viszont ilyen ár mellett még emelkedhet.

Mi drukkolunk, és Köveskál, megyünk még, nagyon sokszor!

/Stella